Fundatia Ambasadorii Bibliei       

A Biblia Nagykövetei Alapítvány weboldala

I. Mózes 1. 1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. 

I. Mózes 1. 14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogyelválasszáka nappalt az éjszakától, 16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

I.Mózes 1.26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.  27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. 
28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, 

I. Mózes 1.29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. 

I. Mózes 1.25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó. 

 I. Mózes 2.20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala. 18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. 

I. Mózes  2. 21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék.  Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét. 22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. 23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék,

I. Mózes 2. 16. És parancsolá az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. 17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon eszel  arról, bizony meghalsz.

I. Mózes  3. 22. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: 23. Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.

         >   2 

   2     3         5                    10    11   12   13  14   15  16  17   18  19   20  21   22   . . .

 

      HOME